Home > Hírek > Alaptábori trekking túra 2. nap

Alaptábori trekking túra 2. nap

2017. április 3. 14:51

Phakding – Namche Bazar

A tegnapi bemelegítés után a csapat ma átesett az első komolyabb fizikai erőpróbán

A mai napon a serpák fővárosa, Namche Bazar volt az Everest Expedíció 2017 trekking csapatának célja.

Bőséges reggelit követően, napsütésben hagytuk el Phakdingot. A csapat több kisebb csoportra szakadt, hiszen mindenkinek más a tempója, és ha valahol, akkor itt nem szabad rohanni. Ezt vezetőink már többször is a szánkba rágták.

Az ösvényen nagyon sokan mozognak, elkezdődött a trekking csúcsszezon a Khumbu-völgyben. Szinte mindenki az Everest alaptáborába tart. Menet közben könnyű spontán beszélgetésekbe keveredni. Találkoztunk többek között szaúd-arábiaia, francia, német és finn túrázókkal.

A délelőtti terep hullámzó volt, nem sok szintet nyertünk, pedig a mai célállomásunk 800 méterrel van magasabban, mint ahonnan indultunk. Rengeteg lovas karavánnal, öszvérrel és jakokkal találkoztunk útközben, mivel a teherhordók hátán történő szállításon kívül ez az egyetlen módja az áruk mozgatásának az egész völgyben. Itt autóút nincs (még földút sem), csak gyalogösvény. Apropó, teherhordók: a köztudatban helytelenül a serpa szót azonosítják a teherhordókkal. Tény, hogy a serpák nagy része ezzel foglalkozik, de nem minden teherhordó serpa. A serpa egy itteni népcsoport neve. Egy feltűnően fiatal srácot kérdeztünk, aki elmesélte, hogy 13 éves, 40 kg-ot cipel, mindezért pedig kap 15 dollárnyi nepáli rúpiát három napra.

Egy folyóparti étterem teraszán ebédeltünk, kivétel nélkül tradicionális nepáli ételeket. Lassan kezdjük megtanulni a neveiket, úgyhogy dhal batot már mindenki tud értlap nélkül is rendelni. Ez egy rizsétel, fűszeres lencsés szósszal, melyhez párolt zöldséget és currys csirkét is lehet kérni.

Ebéd után következett a túrának az a szakasza, amire már tegnap este felkészített bennünket a vezetőnk. Némi szintbeli gyaloglás után, egy hatalmas szurdokban megláttuk a völgy legnagyobb acélsodronyú függőhídját. Ezen hamarosan nekünk is át kellett kelnünk.

A függőhíd után egy hosszú, meredek szakasz következett. Az ösvény folyamatosan emelkedett, a hátralévő 600 méternyi szintkülönbséget egyetlen szakaszban kellett legyőzni. Itt két nagyobb részre szakadt a trekking csapat. A gyorsabbak Klein Dáviddal és Suhajda Szilárddal együtt érkeztek meg a 3440 méteren fekvő Namche Bazarba. Nem sokkal később a csapat másik fele is felért.

A csapattagok különböző mértékben fáradtak el, a magasságot egyelőre mindenki jól bírja. Lilu számára sem volt azért a mai túra egy sétagalopp:

„Nekem nagyon fárasztó volt, de szerintem mindenkinek. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz, de a legvégén volt egy mélypontom. kb. 20 perccel az érkezés előtt. Akkor azt éreztem, hogy most már véget kell érnie a lépcsők és a felfelé kígyózó utaknak. Hosszú órákon keresztül néztem magam elé, és mindig csak egy meredek emelkedőt láttam, aminek, ha felértem a tetejére, egy újabbat találtam mögötte. De mindennek ellenére a saját várakozásaimon felül teljesítettem, csak a combom fáj kicsit.

Két fontos segítséget kaptam a mai naphoz. Eleinte nem éreztem túl jól magam, és Geszti Peti szúrta ki, hogy túl vagyok öltözve. Esőre készültünk, és felvettem a nadrág alá az aláöltözetet is, ezért főleg a napon nagyon melegem volt. Utána sokkal könnyebben ment. A másik fontos segítség a serpám volt, aki egyszerűen csodálatosan vezetett. Biztosan nem tudtam volna végigcsinálni a mai napot, ha nem pontosan azt csinálom, amit mond. 7 vagy 8 órát jöttünk, és végig az általa diktált tempót követtem. Tökéletesen osztotta be az erőmet, amit jobban mért fel, mint én magam. Amikor hallotta, hogy nagyon zihálok, akkor hátra fordult, megmérte a pulzusomat, és annak megfelelő hosszúságú, 1-2 perces pihenőt írt elő. Olyan hálás vagyok neki, a végén egy óriási ölelést is adtam neki. Nélküle tényleg nem ment volna. Végtelenül profik és nagyon-nagyon kedvesek.

Délutánra elromlott az idő, most gyenge zivatar van odakint. Szálláshelyünk szinte luxusnak számít a Khumbu-völgyben. Kétágyas, zuhanyzós szobáink vannak. Ilyet legközelebb a túra végén, Katmanduban fogunk újra látni. Fűtés azonban csak az étteremben van, amit viszont csak a vacsora idejére kapcsolnak be. Amint e sorokat írom, éppen elment az áram J

Namche Bazar az első akklimatizációs állomásunk, ami azt jelenti, hogy a holnapi éjszakát is itt töltjük. Egy könnyebb túrára készülünk, 400 méter szinttel feljebbre. Az akklimatizáció aranyszabálya a „mássz magasra, aludj alacsonyan”. Ennek szellemében könnyített teherrel, de mindenképpen feljebb kell holnap mennünk, hogy a szervezetünk fokozatosan hozzászokjon a magassághoz.

Pintér László, Namche Bazar, 2017. április 01.