Home > Hírek > Az alaptábori trekking túra 5. nap

Az alaptábori trekking túra 5. nap

2017. április 5. 8:46

Tengboche – Dingboche

 

Megérkeztünk az óriások birodalmába

 

Leírhatatlanul szép, ugyanakkor néhányunk számára meglehetősen fárasztó napon vagyunk túl. Tengboche erdős, zöld vidékéről megérkeztünk a kövek és a hideg világába, 4350 méterre. Mai utunkat végigkísérte a nyolcezresek látványa: egész nap az Everestet, a Lhocét, a Nupcét és az Ama Dablamot csodáltuk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy panoráma tekintetében ez volt a legszebb nap, amit valaha hegyek között töltöttem.

 

Korai reggeli után Tengbochében megtekintettük a Khumbu-régió legnagyobb tibeti buddhista kolostorát. A legbelső, legszentebb részre csak mezítláb szabad belépni, fotózni-videózni szigorúan tilos.

 

Következő napi programunk a tradicionális púdzsa (puja) szertartás volt, melynek helyszínét, Pangbochét, kétórás gyaloglással értük el. Ekkor léptük át először a négyezer méteres tengerszint feletti magasságot. Hosszú várakozás után bebocsátást nyertünk a gompába (buddhista kolostor), ahol sorban járulhattunk a láma elé áldásért. Mindannyiunk nyakába egy színes sálat akasztott, ezzel kívánva szerencsét a további utunkhoz.

 

Újabb másfél órás gyaloglás után különleges fogadóban ebédeltünk. A tulajdonosa Lhakpa Norbu Serpa, aki háromszor járt a Mount Everest, kétszer a Manaszlu és egyszer az Ama Dablam csúcsán. Utóbbit ma félig megkerültük, és bármelyik irányból nézzük, félelmetesen lenyűgöző és fenséges. 6814 méteres magasságával 2,5 km-rel magasodik mai szálláshelyünk fölé.

 

Az utolsó szakaszban volt 300 méternyi szintemelkedés, közepesen meredek ösvényen. A négyezer méter feletti magasság azért már érezteti hatását, de a csapat továbbra is remekül bírja. Kisebb fejfájás, tompaság, álmosság előfordul, de csak átmeneti jelleggel. Pontosan ezért megyünk lassan és iszunk rengeteg folyadékot. A gyomrunk már kissé kényesebb terület, mivel viszonylag szűk az ételválaszték, az itteni konyhához pedig nem igazán vagyunk hozzászokva. Ezt különböző mértékben toleráljuk.

 

Jelenlegi szálláshelyünk Dingboche, ahol két éjszakát töltünk. Ez a második akklimatizációs állomásunk. Holnap azért egy picit feljebb megyünk, ugyanúgy, ahogy Namche Bazarban is tettük. Holnapi túránk célja a 4900 méteren fekvő Chukung falu, az utolsó település az Island Peak felé igyekvők számára.

 

Apropó Island Peak: csapatunkból Száraz Dénes nem csak az Everest alaptábort célozta meg, hanem a 6189 m magas Island Peak csúcsát szeretné elérni. Az eredeti tervek szerint vele tart Mohai Balázs fotós is. Párosuk a trekking során két további taggal bővült: Pintér László, a mozgasvilag.hu hegymászó szakírója, az Eurosport kommentátora, a trekking túra krónikása is lehetőséget kapott, hogy csúcsot másszon, kísérőként pedig Berek Péter, az expedíció trekking túrájának operatív vezetője szintén az Island Peak alaptáboráig tart a mászókkal.

 

Suhajda Szilárd először jár a Khumbu-völgyben, és őt is azonnal rabul ejtette a Himalája:

 

“Már amikor a fővárosba értünk, azt gondolom, szerelembe estem. Nagyon tetszett a színes forgatag, az, hogy ez a kultúra kicsit olyan, mintha egy hippi fesztiválba csöppentünk volna. A Khumbu-völgy pedig nagyon színes. Én ugye Pakisztánhoz tudom hasonlítani, ahhoz képest sokkal fejletteb az infrastruktúra. Óriási különbséget jelent, hogy nem sátorban alszunk, hanem vendégházakban szállhatunk meg. Ez elképesztő komfortérték, ami egészen kellemessé teszi a sétát. Persze a séta kifejezéssel semmiképpen nem szeretném lekicsinyíteni a túra nehézségét. Itt vagyunk közel 4400 m magasan, mindenki érzi a magasságot, körülöttünk emelkednek a magasabbnál magasabb csúcsok, alig tudunk betelni a látvánnyal. A kimért tempónk mellett van energiám és kedvem gyönyörködni, és alig várom a következő néhány napot az alaptáborig. Most kövesebb, sivárabb tájra érkezünk, de ez is hozzátartozik a túra változatosságához.

 

Sokat beszélgetek menet közben a trekking résztvevőivel, és jó látni, hogy kinek mekkora kihívást jelent. Nagyon jó azt is hallani, hogy mennyire elfáradtak. De ami a legjobb, hogy minden nehézség és fáradtság ellenére mennyire lelkesek, hogy itt vannak, és tetszik nekik a túra.

 

Mint tudjuk, a csapat nagyon heterogén. Vannak olyanok, akik készültek, vannak olyanok, akik rendszeresen sportolnak, és vannak olyanok, akik abszolút nem. Ez természetesen megosztja a társaságot, de azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek hatalmas élmény és mindenkinek nagyon tetszik. Én mindig örülök annak, ha valakit lelkesít a természetjárás, a túrázás. Nagyon jó érzés látni, ahogy ez a mosoly kiül az arcokra egy fárasztó nap végén.”

 

Szilárd remekül összefoglalta az Everest Expedíció 2017 trekking túrájának üzenetét. Szeretnénk felhívni a figyelmet a természet nagyszerűségére, annak szeretetére, valamint arra, hogy a hegyek között csodás környezetben feszegethetjük mentális és fizikai határainkat. Erre pedig bárki képes lehet, nem kell hozzá feltétlenül hegymászónak lenni. Az itt tapasztalt élmények a hétköznapokhoz is komoly motivációt adhatnak.