Home > Hírek > Az alaptábori trekking túra 6. nap

Az alaptábori trekking túra 6. nap

2017. április 6. 10:00

Dingboche – Akklimatizációs nap

 

Kőkemény akklimatizációs túra

 

Még véletlenül sem merem a erre a napra a pihenőnap kifejezést használni. Az eddigi legkeményebb túránkon vagyunk túl, mindezt az akklimatizáció jegyében. A csapat többsége ma elérte az ötezer méteres magasságot.

 

Csípős reggelre ébredtünk: odakint megfagytak a kisebb vízfolyások, a fűtetlen hálóhelyiségünkben +5 fokot mértem.

 

A szokásos reggeli után nekivágtunk a napi feladatnak: a Dingboche felett magasodó 5070 méter magas Nangkarchang hegyen kellett olyan magasra felkapaszkodnunk, amennyire csak tudtunk. Legalább 400 méternyi szintemelkedésre volt szükségünk az optimális akklimatizációhoz. Dingboche 4400 méteren fekszik. Az ötezres álomhatár elérése sem tűnt lehetetlennek, de a csapatból mindenki teljesítette a szintet, és a többség elérte az ötezer métert is.

 

A hegyre egy nagyon meredek, és hosszú ösvény vezetett. Folyamatosan tanuljuk, hogyan osszuk be az erőnket, és milyen tempót válasszunk, hiszen ezen áll vagy bukik, hogy elérjük-e a célként kitűzött magasságot. 4800 méter felett már nagyon éreztük az oxigénhiányt. Amellett, hogy többen tapasztaltunk enyhe fejfájást, néhány lépés után kifulladtunk. Ezért kell nagyon lassan menni.

 

Fáradozásainkat most is elképesztő panoráma jutalmazta: Láttuk a Makalu 8481 méteres csúcsát, a Lhocét, a Baruntsét, az Ama Dablam függőleges északi falát. Fejünk felett hatalmas sasok köröztek, a felhők körülöttünk táncoltak. Minderről a képek és filmrészletek többet mondanak majd ezer szónál.

 

 

Száraz Dénes a mai akklimatizációs napot is edzésként fogta fel, így ő kb. másfél óra alatt érte el az 5070 m magas csúcsot, majd fél óra alatt futott le róla. A csúcsot a csapatból négyen érték el, sokan kevéssel a sziklás csúcspiramis alatt fordultak vissza. 11:00 óra volt ugyanis visszafordulási időpontként kijelölve, függetlenül attól, ki hol jár a hegyen.

 

Mi már lefelé tartottunk, amikor összefutottunk Klein Dávidékkal, akik tőlünk eltérő ritmusban, jóval később vágtak neki a hegynek. Fotósunk, Mohai Balázs, aki Száraz Dénesékkel egyszer már megjárta a csúcsot, visszafordult, és Dávidékat is felkísérte még egyszer, hiszen a jó fotós sosem alhat 🙂 Így ő mászta ma közülünk a legtöbb szintet.

 

Dingbochébe visszatérve serpa vezetőnk, Phurba (aki nem teherhordó, hanem a serpa népcsoporthoz tartozó hegyi vezető) megdicsérte csapatunkat a mai teljesítményünkért. Sokan közülünk soha nem jártak még ilyen magasan.

 

Holnap egy hat kilométeres szakasz vár ránk, 500 méternyi szintemelkedéssel. Célunk Lobuche, 4910 méteren.

 

5070 m Száraz Dénes

“A mai aklimatizációs napon beleszívtunk  5000 méter fölötti levegőbe. A tervem az volt, hogy lehető legkevesebb cuccal, gyors tempóban tegyem meg a 700 m feletti szintkülömbséget.

Ehhez egy hatalmas inpulzust kaptam kora reggel,ugyanis tegnap megszülettek a húgom ikerlányai. A reggeliző asztalnál el is pityeregtem magam az örömtől.

Szóval neki a hegynek, fél liter víz, két könnyű futó bot és hajrá. 4800 méterig, azaz a Mont Blanc magasságáig, jó kis tempót mentem, aztán azért nehezültek a lábak, enyhe szédülés a tempó miatt, de már fent is voltam.

Szikrázó kék ég, 360 fokos panoráma hatalmas hegyekkel. Hát nem nagyon voltak szavak. Csak a csend. Utánnam felérkezett két túratársam, egy jó fél óra pihi és indult is a futás lefele, imádom, botokal kitámasztok, egyensúlyozok és alig ér a hegyhez a lábam, eufória!!!

Ez a túra összesen két órát vett igénybe más fél föl, fél le.

Zseniális volt,még még ilyet!!”