Home > Hírek > Az alaptábori trekking túra 9. napja

Az alaptábori trekking túra 9. napja

2017. április 9. 16:27

Everest-napkelte a Kala Pathar csúcsáról

 

Az Everest Expedíció 2017 trekking túra csapatára egy újabb emberes etap várt: az 5170 m magasan fekvő Gorak Shepből kellett levonulnunk a 4250 méteren lévő Pherichébe. Felfelé ez két napos túra volt.

 

Csapatunk három tagja azonban nem szerette volna kihagyni a napkelte látványát a Mount Everest csúcsán, ezért reggeli előtt felmásztak az 5545 m magas Kala Pathar csúcsára. Ez az Everest-trekkerek legkedveltebb kilátóhelye.

 

Száraz Dénes, Pintér László, valamint a trekking csapat túracipőit kézzel készítő Loksa Gábor (Lokit mászócipők) reggel 4:40-kor felsorakozott a vaksötét közösségi helyiségben, hogy fejlámpáik fényénél elmajszoljon egy csokiszeletet, és elszürcsöljön egy csésze gyömbéres teát. Ezzel vágtak neki a közel 400 méteres szintemelkedésnek.

 

A napkelte már félúton köszöntött a trióra. Az Everest csúcsa a viharos szél miatt felhőpalástot lobogtatott, melyet a napkelte vörösre színezett. Ezért az egyetlen pillanatért megérte az egyhetes gyaloglás, a korai ébresztő és a fárasztó mászás. Pedig ezen kívül még hány és hány ilyen pillanatot éltünk meg együtt!

 

Kala Pathar 5600 m Száraz Dénes érzései

“Tegnap megérkezve az alaptáborból, amint már írtam éléggé kimerült voltam, amikor este azt mondta a hegyivezetőm, hogy holnap hajnal négykor kelés és fél ötkor indul a Kala Pathar 5600 méteres csúcsmászására, – nemet mondtam. De, akik ismernek azok ezen mosolyogtak volna, igazuk is lett volna, hiszen ma hajnal ötkor talpig pehelyben már a Kala Pathar szikláin vártam a világost. Nem kellett sokáig fejlámpázni, hamar megjöttek a hajnali fények. Jó tempóval 1 óra 20perc alatt felértem 5200 m-ről 5600-ra. Sima túrázásnak indult, de a csúcs meglepett, nagyon kitett volt, körülöttem több száz méteres mélység, alig mertem kiegyenesedni a fotóhoz. De azért ahogy a nap kibukott a Mount Everest mögül….

Na, jól van fussunk le innen a meleg reggeliző asztalhoz. Negyven perc múlva már a rántottát habzsoltam.

Fontos mászás volt a mai az akklimatizáció miatt, így még nagyobb eséllyel vágunk neki 11-én a 6200 méternek.

A nap további részében letúráztunk Perichébe 4250 méterre, a szervezetünk ujjong ,hogy ezer méterrel lejjebb vagyunk.

A csapat nagy része szombaton lehelikopterezik Kathmanduba. Négyünknek viszont indul az ittlétünk második fejezete. Nagy ölelés mindenkinek!

Dénes “

 

 

Egy kedves és igazán bensőséges jelenetnek is részesei lehettünk: lánykérés a Kala Patharon! Minden bizonnyal nem az első és nem is az utolsó ezen a hegyen, de mi bizony elérzékenyültünk tőle. A magashegyek ridegnek tűnő világa különös hatással van az érzelmekre.

 

A srácok még időben érkeztek vissza a szállásra, hogy elkölthessék megérdemelt reggelijüket.

 

Ezután nekivágtunk a kétnapi szakasznak, amit a vezetőnk 10 km-re taksált. Ez önmagában nem sokat sejtet az út nehézségéről. Az ösvény végig törmeléklejtőkön, gleccsermorénák oldalában vezet, nagyon figyelni kell. Meredek lejtők és emelkedők nehezítik az amúgy sem könnyű járást.

 

Különböző sebességgel haladtunk, ezért eléggé szétszakadozott a csapat. Mindenki a gondolataiba merült, hiszen a mai volt a utolsó közös túranapunk. Lassan elkezdjük elengedni a Himaláját.

 

Mintha túravezetőink is ezt az érzést akarták volna erősíteni a mai útvonal kijelölésével. Az utolsó nagy lejtmenet után egy széles folyóvölgybe érkeztünk, körülöttünk hatezres csúcsok, előttünk a cél: Pheriche. Végig erős és hideg szembeszél fújt, mintegy emlékeztetve bennünket arra, hogy bármily szép idönk is volt végig, itt azért mi csak vendégek vagyunk.

 

Egy igazán kényelmesnek számító vendégházban vagyunk, és a búcsúvacsorára bizony előkerül a jaksteak.

 

A csapat nagy része vasárnap helikopterrel Katmanduba repül, ezzel számukra véget ér a kaland. A négyfős Island Peak-kontingens, köztük Száraz Dénes számára azonban egy újabb kezdődik: holnap megkezdik a menetelést az Island Peak alaptábora felé. Első állomás Chukung, 4735 méteren.