Home > Hírek > Ismerjük meg Prischetzky Rékát, aki már több sikeres csúcsmászást átélt Klein Dávid mellett.

Ismerjük meg Prischetzky Rékát, aki már több sikeres csúcsmászást átélt Klein Dávid mellett.

2017. május 19. 10:24

– Milyen régóta dolgozol a Dáviddal? Honnan jött számodra az, hogy egy expedíciós hegymászó útját segítsd, támogasd őt itthonról?

Sokan nem tudják, de Dávid az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott filozófia szakon, jelenleg pedig ugyanott doktori hallgató. Az ott töltött hosszú évek alatt volt ideje és lehetősége megismerkedni a Kar 2006 és 2015 között regnáló dékánjával, sőt, már baráti kapcsolat fűzi össze őket. Dávid öt évvel ezelőtt hozzá fordult ajánlásért, amikor kommunikációs munkatársat keresett maga mellé. A dékán, mivel én is oda jártam egyetemre, és az aktív közösségi életem miatt ismertük egymást, az én elérhetőségeimet adta meg Dávidnak, aki 2012 januárjában, az akkori Everest expedíciójának indulása előtt kb. két hónappal keresett meg engem, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mivel előtte kommunikációs területen igen, de a hegymászásban nem volt tapasztalatom, kértem két nap gondolkodási időt, majd izgatottan belevágtam ebbe a kalandba, ami azóta teljesen magával ragadott.

Mindemellett az élet úgy alakult, hogy már három éve a Karon dolgozom kommunikációs vezetőként, ezért én intézem Dávid tanulmányi ügyeit is, ha kellett, jelentkeztem helyette nyelvvizsgára, doktori felvételire, és bármikor kiderítem, hogy milyen kódú órákat kell felvennie stb., szóval nem unatkozom, ott segítek neki, ahol tudok.

 

– Mivel már több expedíciót átéltél a Dávid mellett, így azért már szinte előre tudod, mikor milyen esemény hatására mi fog történni. Az elmúlt hónapok nagyon komoly előkészületekkel teltek, milyen érzés most így a cél előtt állni? Hányadik alkalom ez neked?

Az expedíció felépítését könnyen megértettem, és természetesen mindig segít, hogy még az itthon rögzített és átbeszélt stratégia szerint haladunk, illetve már azt is tudom, hogy egy-egy váratlan fordulatra vagy a tervtől akár pozitív, akár negatív irányban történő változtatásra – mind a kettőre volt példa a mostani akklimatizációs körök során – Dávid hogyan fog reagálni. Összesen hat expedíción dolgoztunk együtt, amelyekből a mostanival együtt három Everest-projekt volt, ezek mindig a legizgalmasabbak és legösszetettebbek.

Szerencsére nem vagyok aggódós típus, az egész expedíció alatt bármi is történjen, higgadt tudok maradni, csak akkor leszek feszült, ha Dávid a csúcsról lefelé – általában – technikai okok miatt sokáig nem jelentkezik. Ilyenkor is tudom, hogy nincsen baj, hiszen a rossz hír mindig gyorsabban terjed, de ekkor igazán nehéz feladat a családtagokat megnyugtatni. A velük való kapcsolattartásra egyébként mindig kiemelt figyelmet fordítok, mert bár két évtizedes rutinjuk van az expedíciózásban, minden alkalommal ugyanolyan aggodalommal várják a híreket tőlem.

Megérzésekbe nem bocsátkoznék, csak nagyon drukkolok a fiúknak, őszintén kívánom, hogy elérjék a céljukat, és a csúcsról épségben le is ereszkedjenek egészen az alaptáborig, én azt várom, hogy onnan felhívjanak engem.

 

– Miben tudtad, tudod segíteni a Magyar Everest Expedíció 2o17 szerevező ügynökségének a munkáját, mert ez most egy teljesen új és más háttérrel rendelkező expedíció, mint az eddigiek?

Mindig újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenem nekem is, minden expedíciónál egy teljesen új szituációban és szervezeti felépítésben kell helyt állnom, de valóban ez az eddigi legösszetettebb projekt. Az elmúlt hónapokban igyekeztem mind a kommunikációs szakmában, mind pedig a hegymászásban szerzett eddigi tapasztalataimat és tudásomat átadni az ügynökségnek, illetve a kinti hónapok alatt a hegyről kapott információkat, képeket, naplókat stb. feldolgozás után a különböző kommunikációs csatornákra használható formában átküldeni. Tulajdonképpen én vagyok az összekötő a hegyi és az itthoni világ között. Mindezek mellett örömmel segítek többek között a sajtóközlemények megírásában, Facebook posztok ellenőrzésében vagy a szponzorok, esetleg újságírók kéréseinek teljesítésében is.

 

– Milyen gyakori kérdéseket szoktál kapni rajongóktól, érdeklődőktől?

Érdekes, Dávid oldalán a kérdéseket egy ideje felváltották a buzdító üzenetek és a jókívánságok. Amennyiben mégis kérdeznek, akkor a legjellemzőbb, hogy lehet-e majd követni valahol a csúcsmászást. Bár a fiúk visznek magukkal egy-egy apró SPOT készüléket, amelyek GPS koordinátákkal kommunikálnak a külvilággal – össze vannak kötve egy-egy telefonszámmal és e-mail címmel –, és meghatározott időközönként jeleket küldenek, valamint négy előre beállított mondatot is tartalmaznak (pl. „Helyzet van, de nem vagyok életveszélyben.”), mivel azonban magassági adatokat nem mér, emiatt a hegy adottságait nehezen tudja értelmezni. Volt már arra példa, hogy Dávid helyzetét a hegy másik oldalára mutatta vagy az éjszaka folyamán szünetelt a műholdas kapcsolat, ami miatt a képernyőn nekünk a jel nem mozdult, pedig Dávidék közben haladtak felfelé, tehát ebben a környezetben, legalábbis mi eddig úgy tapasztaltuk, hogy még nem teljesen megbízhatóak ezek a készülékek. Az élményeim szerint sokszor inkább fokozza a feszültséget, mintsem megnyugtatna, és mivel szeretnénk elkerülni a félreértéseket és a találgatásokat, ezért most sem lesznek nyilvánosak a nyomkövetők. Azonban biztosíthatunk mindenkit, hogy a médiapartnerek oldalain és a bejáratott közösségi oldalakon az eseményeket követők minden fontos információt megkapnak majd.

 

 

– Hozzánk a leggyakrabban befutó kérdés a mit jelent pontosan az akklimatizáció? Azzal már a legtöbben tisztában vannak, hogy felfele miért kell folyamatosan haladni az expedíciós hegymászóknak, de az alaptábortól lentebb miért ereszkednek a csúcsmászás előtt?

Ezt minden expedíciónál megteszik Dávidék? Mennyi időt töltenek el ilyenkor alacsonyabban és hol?

Igen, Dávid minden expedícióján ezt a stratégiát alkalmazza hegytől függetlenül, ugyanakkor ennek az ún. mély pihenőnek a hosszára nincsen szabály. Valamikor elég egy nap is, bár jelen esetben, leginkább a 8000 méteren töltött éjszaka miatt több idő kell ahhoz, hogy a szervezetük valamelyest regenerálódjon. Míg az alaptáborban a tengerszinthez képest fele annyi oxigént lélegezhetnek be, addig a 3440 méteren lévő Namche Bazaarban az itthonihoz képest csak kb. 36 %-kal kevesebb, ami már nagy segítség a szervezet számára, hiszen a testnek mindenhez oxigénre van szüksége, például az emésztéshez, a fűtéshez, a gondolkodáshoz és a gyógyuláshoz is. Arról nem is beszélve, hogy a serpák fővárosában a csapat tud rendesen tisztálkodni és négy fal között ágyban aludni, ami ennyi hét elteltével a közérzetükre is jó hatással van. Dávid számára a testi mellett ez lelki feltöltődés is, mert a kopár, jeges, lecsupaszított környezet után az oxigéndús, fákkal és bokrokkal teli eleven világ mindig emlékezteti, hogy ezért érdemes visszatérnie a hegyről.

 

 

– Mi befolyásolja a csúcsmászást, mit jelent az időjárási ablak?

A csúcsmászás egy összetett feladat, sok elemnek kell összeállnia a teljes sikerhez, bár igaz, hogy ha a tervek szerint teljesültek az akklimatizációs körök, azaz a szervezet kellőképpen hozzászokott a magassághoz, akkor a második legfontosabb tényező a megfelelő időjárás. Az Országos Meteorológiai Szolgálattól kapott előrejelzésekben sávosan, vagyis különféle magasságokban és négy órás bontásban tíz napra előre küldik meg a várható hőmérsékletet, páratartalmat, szélsebességet és irányt, légnyomást, csapadékmennyiséget és a hegy barometrikus magasságát. A csapat másfél hónapig elemzi ezeket a naponta érkező táblázatokat, hiszen nem csak a csúcsmászás napjaiban lényeges az, hogy az alaptábor felett milyen az időjárás, bár kétségtelen, hogy akkor sokkal nagyobb szerepe van. A végső várakozás alatt mindenki igyekszik máshonnan is informálódni, más expedíciók híreit és előrejelzéseit is begyűjteni, hogy minél megbízhatóbb képet kapjanak arról, hogy mi vár majd rájuk a csúcsmászás során. Az időjárási ablak tulajdonképpen enyhe szelet és alacsony páratartalmat jelent, ilyen napra vár minden hegymászó.

 

– Rengetegen szurkolnak nekik itthon, talán eddig még soha nem látott izgalom övezi azt, hogy mikor indulnak el a fiúk a csúcsra. Ez mennyire befolyásolja őket a döntésükben, hogy látod, Dávidék minden esetben megpróbálják a csúcsmászást?

Valóban már nagyon közeledik a csúcsra indulás órája, pontosabban maga a csúcsmászás, ami összességében hat napot jelent. Ez a majdnem egy hét fogja eldönteni, hogy Dávid és Szilárd sikerrel teljesítik-e az expedíció célját, hogy oxigénpalack használata nélkül felérjenek a világ legmagasabb csúcsára, és onnan vissza is térjenek az alaptáborba. Azt egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy nem indulnak el, mert rengeteg munkát és energiát fektettek ebbe a kalandba, és nagyon erős a motivációjuk is, viszont számos kimenetele lehet a csúcsmászásnak.

A jelenlegi tervek szerint Dávid és Szilárd a hétvégén hagyják el az alaptábort, és ahogyan az előző kettő akklimatizációs körben, most is alszanak a kettes illetve a hármas táborban, a 8000 méteren lévő négyesben viszont csupán néhány órát pihennek, majd összekészülnek a sátrukban, és az este folyamán elindulnak, hogy másnap délelőtt elérjék a csúcsot. Ez azt jelenti, hogy legalább másfél napon keresztül ébren lesznek, hiszen aludni 7200 méteren a C3-ban fognak utoljára, és a Déli-nyeregben töltött hosszabb, majd több kisebb pihenőt leszámítva közel 24 óra mászás vár rájuk.

Bár Dávid és Szilárd nagyon örülnek, hogy ennyien szurkolnak nekik, és követik ezt a fantasztikus kalandot, egyikőjük sem azért választotta a hegymászást, hogy csúcsokat pipálgassanak és közben híres emberekké váljanak. Egy előre meghatározott stratégia szerint másznak, amelynek betartásában az alaptábor-vezetőjük, Edina fog segíteni nekik. Mindketten tapasztalt, felkészült és megfontolt hegymászók, akik képesek megkérdőjelezhetetlenül jó és reális döntéseket hozni. Ezt a tavalyi első közös expedíciójuk során szerintem már bizonyították, hiszen a visszafordulásukkal egy lavinától menekültek meg.

Dávid három évvel ezelőtt 150 méterre a csúcstól hozott egy rettenetesen nehéz döntést, és arra az évre lemondott a csúcsról, mert nem volt biztos abban, hogy rendben le is tudna jönni onnan. Ez szerintem tiszteletet érdemel, én emiatt (is) felnézek a Dávidra. Szilárddal azért alkotnak jó párost, mert hozzáállásban és mászóstílusban is nagyon hasonlóak, és biztos vagyok benne, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a csúcs elérésért, ugyanakkor felesleges kockázatot nem fognak vállalni. Ez az öreg hegymászó titka. Kívánok nekik mind a mászáshoz, mind pedig a döntések meghozatalához sok erőt és kitartást! Hegyre fel!